13-a, szombat (olyan, mintha péntek lenne), délelőtt fél11  a Tesla Teátrumban. A társulat lélegzetvisszafojtva gubbaszt a nézőtéren, egyesek már jelmezben, Nyári Bea, aki Titubát, a néger rabszolgát játssza, talpig feketére sminkelve, mások, akiknek már megsúgott valamit az előérzetük, még civilben. Az utolsó főpróba lenne, ha… Mindenki arra vár, hogy meghozzam a döntést. Középen Boronyák Gergő, nemcsak a láztól és torokgyulladástól meggyötörten, de mintha bármit is tehetne a dologról. Fennállásunk óta a 8. bemutatónkra készülünk. A hétfői próba után arról beszéltem, hogy a színház megnyitása óta ez az első premier, amire sikerült valódi, kiérlelt főpróba-időszakra eljutnunk. Kedden, szerdán technikailag is utolértük magunkat. A színészek remekül finiselnek. A tapasztaltabbak (Király Adrián- Parris, Pásztor Tibi – Danforth, Boronyák Gergő – Proctor, Nyári Bea – Tituba) kiváló ütemérzékkel használják ki a próbaidőt, a még fiatalabbak (Szabó L. Gabriella – Proctorné, Földvári Lilla – Abigél, Csík Csongor – Hale, Dombrádi Alina – Mary Warren, Farkas Petra- Putnamné) ugrásszerűen nőnek fel hozzájuk. Remek karakter-alakítások érlelődnek (Kosynus Tamás, Kozma Andrea, Kelemen Ákos, Eisler András Gábor, Horváth Fanni, Kiss Karolina), mint társulatvezető is örömmel regisztrálom, hogy az előadás betöltheti majd társulatépítő funkcióját.

A szerdai próba után Boronyák jelzi: erős láza van, nagyon fáj a torka (nem vettem észre, az előadás egyik motorjaként példamutató intenzitással próbált). A csütörtök reggeli telefon, már baljós árnyakat vetít a produkcióra: Gergő egyáltalán nem aludt, a gyomra is kikészült, a torka bedagadt, nyelni se tud…. Bivalyerős fiatalember, rendszeresen gyúr, feküdjön egy napot, injekció, antibiotikumok, a pénteki nyilvános főpróbára csak talpra áll! A társulat változatlan lendülettel próbál tovább – szombatos bemutató!- Nyári Bea, akinek Titubaként nincs közös jelenete Proctorral, ragyogóan, nemcsak beolvassa, hanem le is közvetíti-járja a szerepet, így lehetővé teszi, hogy a többiek ne essenek ki a próbafolyamatból. A pénteki, újabb telefon azonban áthúzza a számításokat. A z orvos egyáltalán nem engedi felkelni főhősünket, ő azonban betámolyog, mintegy meggyőzni bennünket, hogy az esti nyilvános főpróba teljes képtelenség. Fotósok, újságírók lemondva, a  próba (mert premier azért lesz!) ugyanúgy, mint csütörtökön (Bea egyre jobb a szerepben, már-már a kettőzésen gondolkodnánk, ha nem lenne lány). Az utolsó főpróbát szombat fél 11-re tettük át. És most itt ülünk valamennyien szemben a félholt Gergővel, aki becsületből ma is bejött, és akiből alig hallható, rekedt hörgésen kívül, csak meleg levegő jön (változatlanul nagyon lázas). Muszáj dönteni. Meg kell hozni azt a döntést, amely látszólag szembe megy minden színházi törvénnyel (előadás – pláne premier!- nem maradhat el!), de amely az egyetlen ésszerű, humánus és szakszerű megoldás ebben a helyzetben. Gergő nemhogy leközvetíteni nem tudná az előadást, de fizikailag állva sem tudna maradni. Se a közönséget, se Gergőt, se a társulatot (vagyis a színházat) nem tehetjük ki egy ilyen fájdalmas és kínos fiaskónak. Döntök tehát: az esti előadás elmarad, a premier átkerül október 24-re (ez lett volna a második előadás, korábban a feszített program miatt, nem lehet).

A hatás leírhatatlan: Adrián kezébe temeti az arcát, Lilla üveges tekintettel bámul maga elé,Gergő, mint egy elítélt háborús bűnös,  Szabó L. Gabi megpróbál együttműködő arcot vágni, Pásztor Tibiben felülkerekedik a szakmai bölcsesség, Kozma Andi még valami infra lámpával próbálkozik, nem túl nagy meggyőződéssel, Ákos felajánlja, hogy estig megtanulja a szerepet (viccel), Bea pedig a Tituba-Proctor kettős szerep lebonyolítását taglalja (persze ez is vicc). A „kicsik”(Alina, Fanni, Karolina) megértően bólogatnak. Azonnal elindulnak a telefonok: sajtó, szervezők, ismerősök, értesíteni kell a nézőket. A hangulat: mint Napoleon Waterloo-nál. E pillanatban mindenki vigasztalhatatlan. Egyetlen megoldásként kitaláljuk, hogy este bejövünk, Mintha előadás lenne. Hogy együtt legyünk. Virrasztás. A szülés utáni depresszióról már hallottunk. Ez most a szülés előtti depresszió…

Talán 24-re majd feldolgozzuk….

(Szerző: Vas-Zoltán Iván, rendező, a társulat vezetője)