Ahogy minden egyetemistának megvan a maga ambíciója az elérni kívánt diplomához, úgy nekem is. Pr, reklám, marketing szakos hallgatóként, engem is sok minden érdekel és motivál. Például, egy jó kocsmatúra a Kazinczy utcában, persze csak a munka és a meetingek után.
Ami viszont még a bor párlatánál is bódítóbban és erősebben hat rám, az a színház. Olyan, mint egy offline social media. Közöttünk, előttünk zajlott drámák, vígjátékok, trollkodások. Személy szerint, mind a saját, mind pedig más előadásokban is, ezek találkozását keresem.
És egy színházmániásnak ki más lehetne a párja, mint egy színész? Jó barátnőként el is mentem minden előadására. Nem volt ez másképp, a Tesla Teátrumban megrendezett első, Csehov vizsgájánál sem. Csupa nyüzsgő, szenvedéllyel teli fiatalt láttam a színpadon, akik adni akarnak. Adni magukból, valamint a generációnk értékeiből. Régies nyelvezettel, új lendületben. Még ha nem is akarok színész lenni, de az általuk küldött üzenetek, sokat segítettek a mindennapokban. Ez az útmutatás csak fokozódott a repertoáron lévő összes többi darab megtekintésekor. Ha sok volt a buli, és az ,,ami ott történt, ott is marad” élményekből, a megtisztulás élményével hathat az Appassionata és a Pisti a vérzivatarban előadások. Olyan érzés, mint a kolisnak egy ingyen, minőségi kaja. Ezzel ellentétben az Ágytól asztalig vígjáték, egy hűsítő Sex on the beach koktél. Lendület, romantika és sok sok nevetés jellemzi. Vizsgaidőszak után, én receptre írnám fel ezt az előadást! Ha hihetetlenül hangzik egy pszichokrimi Marilyn Monroe- val testközelben, akkor a Teslában a Valamit valamiért darab igazi unikornisként hathat rád. De az első évadban a focidrukkerek sem lettek mellőzve! Míg az egész világ VB lázban égett, addig a Teátrumban, a Vörös Ördögökben, 4 fiatal, belevaló kiscsaj szurkolt életük minden piszkos szegletének zugával a Manchester United-nak. Számomra az összes darab közül, ez volt a legmeghatározóbb. Húsbavágóan mai. A mi problémáinkkal, a mi szerelmeinkkel, barátságainkkal, konfliktusainkkal. Meghökkentő volt kívülről szemlélni és tanulni.
Nem olyan régóta pedig már nem csak az előadásokon keresztül tanulhatok életről, színházról hanem magától a rendezőtől, Vas-Zoltán Ivántól is. Lehetőségem adódott a rendezőasszisztenseként segítenem a munkáját. Ezeket a próbákat, és az instruálásait nem egy unalmas, katalógusos egyetemi előadáshoz tudnám hasonlítani, hanem sokkal inkább - élményét tekintve – egy kikért körhöz a kocsmában, amire a pultos vendége vagy. Iszom Iván szavait, hiszen a színházrendező ambícióim még mindig akaródznak. Ezenfelül a másik szerelmembe, a marketingbe is kaptam némi rálátást. A Tesla Teátrumban találkoznak az álmaim…
Hiszem, hogy az idelátogató nézők is hasonlóan szép élményekkel, gazdagabban fognak tudni távozni.
Márkus Renáta
